Nyomtatás
PDF

gyorstalapaló

Írta: Administrator on .

Gyorstalpaló azoknak, akik felismerték magukban a festőművészt!

Ha sikerült, arra a végső elhatározásra jutni, hogy mi leszünk a XXI. és egyben a XXII. század legnagyobb jelentőséggel bíró festői, és szemünk előtt már az a gondolat lebeg, hogy dőlni fog elénk a pénz, ismertség, nők/férfiak, mindenki a haverunk és az életünkről szóló filmes jogokért versengenek a filmstúdiók, nem árt, ha néhány kellemetlen aprósággal foglalkozunk előtte, mégpedig olyan egyszerű dolgokkal amivel megalapozhatjuk a sztársághoz vezető utat. Tehát elsősorban teremtsük meg az infrastrukturális feltételeket:

 

 

· Ecsetek: ugye ezzel visszük fel a festéket vászonra, itt érdemes legalább három darabot egyből beszerezni; egy kicsit, egy közepest, és egy nagyot. A kicsit a részletek kidolgozására, kontúrozásra lehet legjobban használni. A közepes szolgál arra, hogy a kép szerkezetét felvázoljuk, és nagyvonalakban megfessük, a nagyméretű pedig az alapozáshoz szükséges.

· Vászon: érdemes kezdőként előre kifeszített vásznat venni, mert legalább azzal sem kell szöszölni előtte. Amikor vásznat választunk ajánlom az elején inkább nagyobb méretű vásznat (minimum 50X50 cm), mert könnyebb azon festeni, hiszen a technikát is meg kell tanulni azt pedig csak gyakorlással lehet, és rohadt nehéz az elején miniatűr dolgokat festeni.

· Festékek: ellentétben a régi festőművészekkel –szerencsére- már nem nekünk kell az alapanyagokból összerakni a színeket, hanem kis tubusokban hozzáférhető minden szín amit óhajtunk. Amiket meg kell mindenképpen venni, az alapszínek: vörös, zöld, kék, illetve a fehér és a fekete. Ezekből már mindent ki lehet keverni, de azért nem árt még beszerezni egy sárgát, egy lilát, és egy barnát az egyszerűség kedvéért.

· Terpentin: ennek segítségével visszük fel a festéket a vászonra. Kellemes tulajdonsága, hogy büdös, és bekábul tőle az ember, szóval nem érdemes sokat szagolgatni. · Rongy: valami elhasznált ruhadarab, ami nem bolyhos, az tökéletes erre a célra (én a lyukas zoknikra esküszök). A rongy segítségével tudunk radírozni, ha még nem száradt meg a festék.

· Paletta: Amire a festéket kinyomod, illetve ahol a színeket előállítod. Ez gyakorlatilag bármiféle merev „deszka” lehet ami nem sajnálsz tönkre tenni. Én egy fehér műanyag vágódeszkát alkalmazok erre a célra.

· Állvány: A festményeket célszerű álló helyzetben elkészíteni, még pedig az okból kifolyólag, hogy jobban odafér az ember, és nem maszatolja össze a kép további részeit végtagjaival. Ahhoz, hogy álló helyzetben tegyél egy képet érdemes venni egy festőállványt, mert egyrészt tartja képet ami nem fog lötyögni, másrészről bárhova helyezheted, és nem csak a falnak/nagymamának/kutyának döntve festhetsz.

· Tégelyek: ebben öntöd a terpentint. Ha ezek a szükséges eszközöket bármilyen módon beszereztük, a következő dolgunk nem más mint kitalálni, hogy mit is akarunk festeni, majd ezt megvalósítani.

Tehát a következő részben nekiállunk megvalósítani, azt ami beteges agyunk kíván tőlünk. Az alapvető eszközökön kívül, - abban az esetben, ha a klasszikus olajfestmény sémát meg akarjuk haladni - más eszközökre is (levágott kecskefej, habverő, csincsilla szőr, vakolókanál, stb.), de ez már mindenkinek a saját ízlésére van bízva, tehát felesleges erről általánosságban írni. Az első részben teljesítettek után ott állunk, hogy félhavi fizetésünket otthagytuk egy művészellátóban, és izgatottan rohanunk haza, hogy megmutassuk a világnak (és egyben önigazolással magunknak), hogy mekkora egy elveszett Picasso vagyunk. Első lépéseket egyszerűen leküzdjük:

1. Beöltözünk munkavédelmi ruhában (a festék óhatatlanul megmarad a ruhánkon, szóval az ajánlott öltözet nem a kisestélyi, és a frakk)

2. Összeszereljük a festőállványt, majd ráhegesztjük a képet, és megfelelő szögbe állítjuk, hogy fényt kapjon.

3. Kiöntjük a hígítót egy tégelybe,

4. Kinyomunk a palettára mindenféle színt

5. Elővesszük az ecsetet (mert, még [már] nem festünk ujjal)

6. A vászon felé fordulunk (ez azért fontos, mert olyanról még nem halottam, hogy valaki háttal a vászonnak fessen

7. Ránézünk a vászonra (csukott szemmel nehéz eltalálni a vásznat

Ha fent felsoroltakat maradéktalanul véghez vittük, abban az esetben mi valamilyen elhasznált ruhában az ablakkal háttal, a vászonnal szemben állunk kényelmes távolságban a palettától a hígítótól, és a rongytól. Háttérben inspirációként kényeztetően a kisagyunk felé kúszik valami hörgős death metal, az idő lelassul és érezzük azt, amit valamikor valamilyen nagy költő mondott: „Kezünkbe az ecset tudatunkban a sors; a nagyság gondolata, mely elvarázsol.”

Ha az ember elsőnek készít festményt, akkor nagyon fontos, hogy ne féljen, hiszen maximum várni kell még a világklasszis eljövetelre, ha nem sikerül maradéktalanul megvalósítani, azt amit gondoltunk (rosszabb eset, amikor sikerül de az eredmény láthatóan rossz). Mert, amint szembenéztünk a vászonnal (a vászon meg vissza felénk) meglepően fogjuk tapasztalni, hogy az üres (!), és neki kéne kezdeni az ötleteinket leegyszerűsített formában visszaadni, mert a vászon nem tudja, hogy mit akarunk. Innentől kezdődik az alkotás igazi része, amely segítségével az álmainkat megvalósítása megtörténhet. Aranyszabályként jegyezzük, meg hogy fontos, hogy elsőnek ne akarjuk lefesteni bármilyen felkapott témát (alma, Mona Lisa, 2006-os lovasroham), hanem csakúgy kezdjünk el festeni, bele a nagyvilágban, idővel úgyis össze fog állni valami képpé, hiszen az agyunk a rendezettséget keresi állandóan (amennyiben nem kórós elmeműködés befolyásoltsága alatt dolgozunk). Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy fogjuk az ecsetet belemártjuk a hígítóba majd valamilyen színű festékbe, majd az ecsetet hozzáérintjük a vászonhoz és húzunk egy vonalat. Ezen vonalon elindulva fejtsük ki a festmény további részeit, és amikor úgy érezzük, hogy megfelelően kiszíneztük a vásznat pingáljuk rá nevünket dőljünk hátra, és élvezzük az alkotásunk gyümölcsét.

jfgidskjf